Mióta felnőttem nagyot változott a világ.
Vége a nyugalmas kikocsizásoknak,a kellemes piknikeknek,csak úgy céltalanul lődörögni ma már nem divat.
Mindenki rohan,munkába,szeretőhöz,munkából,gyerekért,minden időnket lefoglalja az aktuális valami elérése,a következő cél,ahol újra és újra megvalósíthatom az álmaim.
Én viszont még szeretek céltalanul lődörögni,20-al áthajtani egy kellemesen hűvös,erdőkön átívelő úton ,hogy ha úgy érzem megállok,és szívom a friss levegőt.Van azonban egy másik tenyésztett fajtája rothadó társadalmunknak,ez pedig a próbálkozós.
Nem akarok típusokat felvonultatni,és lóerőkkel dobálódzni,lényeg a lényeg:kopasz,kisautós,rettentően kemény,és hangos gépével,folyton az én seggemben lohol,bár konkrét célja nincs,de nagyon tolja,elszántan markolva a kormányt keresi,hogy mikor tud megelőzni,porig alázni,hisz nekem csak alfám van,egyáltalán,hogy merek kijönni az utakra,és ki is adott nekem levegő szívási engedélyt......
Személyes túlélője voltam egy ilyen típusú kalandnak,mikor végre sikerült megelőznie,5 percre rá haladtam el mellettük,mindketten halottak voltak.
Katonai múltam,és a sok év tapasztalatnak köszönhetően,még nem okoztam a koccanásnál nagyobb balesetet.
Igyekszem ezek után is megtartani jó szokásomat.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.